A tudás és a TUDÁS
A tudás hatalom. Ezt már gyerekkorunkban megtanuljuk. De… Milyen tudás? A lottó nyerőszámai? A nagyember telefonszáma? A csalókód az örök élethez és ingyen lőszerhez a kedvenc játékunkban? Milyen tudás ad hatalmat? És hol lehet hozzájutni? Az iskola mennyiben ad TUDÁST és mennyiben csak tudást?
Mielőtt még bárki megragadná a félreértés lehetőségét és hergelni kezdeni magát: semmilyen szinten nem áll szándékunkban az iskolákat ekézni. Minden, ami kicsit is kritikának tűnik, az oktatási rendszer kritikája. Az iskola szent hely. Ha ez még a gondolat szintjén is vérforralóan abszurdnak tűnik, az kizárólag azért van, mert az oktatási rendszer olyan, amilyen. Minél többet javítunk rajta, annál közelebb jutunk ahhoz az álomhoz, amiben az iskola tényleg a társadalom legmegbecsültebb intézménye. Zárójel bezárva.
Mi a különbség a tudás és a TUDÁS között? Ami most következik, az szigorúan önkényes, de ettől még működőképes. Amikor “tudás”-ról beszélünk, az bármilyen tetszőleges információt jelent, aminek a tudatában vagyunk. Éhes vagyok. Ma végre szépen süt a nap. A november az ősz utolsó hónapja. A piramisokat az ókori Egyiptomban építették. Ez mind-mind tudás.
És akkor mi a TUDÁS?
Az alábbi két lehetőség közül valamelyik:
1. ami segít jobban megérteni az életet
2. ami segít jobban kezelni az élet problémáit
Vegyünk viszont észre valamit! Amikor életről beszélünk, egy spektrumra, egy skálára gondolunk. Az élet térben és időben szinte végtelen. Az élethez tartozik az is, amikor még a dinoszauruszok uralták a Földet. Az élethez tartozik az is, amikor majd egyszer benépesítjük a Marsot. Az élethez tartozik az, ami Kaliforniában és az is, ami Szingapúrban történik. Az élethez tartoznak az egysejtűek és a vulkánok is. Az élet zavarbaejtően bonyolult és szerteágazó. Mit kellene akkor megtanulnunk róla? Hiszen mindent nem tudunk.
Az észszerűség azt diktálja, hogy először a saját közvetlen életünket értsük meg és tanuljuk meg kezelni. Ami időben és térben a legközelebb áll hozzánk. Mit jelent ez? Az egészségünket. A munkánkat. A családunkat. A pénzünket. A közvetlen környezetünket. A legtöbb embert ezek foglalkoztatják. Ezek a legtöbb probléma forrásai. És nem azért, mert nem tudnánk ennél jobb problémákat is találni. Azért, mert sosem tanultuk meg, hogyan kell eredményesen kezelni ezeket a kérdéseket. Az önzés, a közöny, ami manapság annyira jellemző, javarészt arra vezethető vissza, hogy az emberek nem tudják megoldani a saját életük problémáit. Miért érdekelné őket másoké?
TUDÁS végső soron az, ami segít jobbá tenni az életet. Tegye fel a kezét, akinek évszámok bemagolása javított az életén! Már azon túl, hogy jobb jegyet kapott érte. A gyerekek nem azért utálnak iskolába járni, mert az iskola eredendően utálatos hely. Azért utálnak oda járni, mert nem érzik, hogy a valós problémáik megoldására kapnának segítséget. Helyette arra kényszerítjük őket, hogy olyan dolgokat tanuljanak meg, amelyekről mindenki tudja, hogy feleslegesek. De kellenek a jó bizonyítványhoz. Ami pedig a belépő a jobb élethez. Vagy nem.
Nem lehet ezt túlzásba vinni? Hogy kizárólag az élet gyakorlatias oldalára, túlságosan az “itt és most”-ra összpontosítunk? De, lehet. Ez azon múlik, mi az oktatás célja. Ha az a célunk vele, hogy az ember ne emelkedjen egy bizonyos szint fölé, akkor a “Törődj a saját dolgoddal!” nagyon hatásos filozófia. Ám ha az a célunk, hogy szabadabbá tegyük mind a gondolatait, mind a cselekvési készségét tekintve, akkor meg kell neki mutatnunk az élet nagyobb összefüggéseit is.