Mesterséges intelligencia: tényleg jön a zombi apokalipszis?

Az MIT még június 10-én tette közzé azt a tanulmányát, amire pár héttel később a média olyan hálásan vetette rá magát, hogy aztán körbejárassa gyakorlatilag minden létező portálon és csatornán. A tanulmány üzenete nem tűrt kétséget: a mesterséges intelligencia használata leépíti az agyunkat.

A tanulmány által leírt kísérletbe az MIT kutatói 54 egyetemi hallgatót vontak be. A kísérleti alanyok azt a feladatot kapták, hogy írjanak egy esszét. A megvalósítás szempontjából viszont 3 csoportba osztották őket:

• az első csoport tagjai semmilyen segédeszközt nem használhattak az esszé elkészítéséhez
• a második csoportba tartozók használhatták a Google keresőjét
• a harmadik csoportba tartozók a ChatGPT segítségével készítették el az esszéjüket

A kutatók mindeközben figyelték a résztvevők agyi aktivitását. Ezen felül meg is interjúvolták őket, végül pedig értékelték az elkészült esszéket.

Mondanánk, hogy most jön a drámai fordulat, de nem. Az eredmény tökéletesen hozta az “ugye, én megmondtam”-nak megfelelő várakozásokat:

• azok mutatták a legerősebb elköteleződést, a legaktívabb memória használatot és érezték leginkább magukénak az elkészült esszét, akik semmilyen segédeszközt nem használhattak
• a ChatGPT felhasználók szerepeltek minden szempontból a legrosszabbul
• az ő esszéiket értékelték a legsablonosabbnak és legfelületesebbnek

 

Akkor a ChatGPT-től mindenki el fog hülyülni?

 

Mielőtt még ásót ragadnánk, hogy temetni kezdjük az emberiséget, irányítsuk figyelmünket a tanulmány két, nem elhanyagolandó körülményére:

• a kísérletbe mindössze 54 résztvevőt vontak be
• a ChatGPT felhasználóktól azt várták, hogy kizárólag az AI chatbot segítségével készítsék el az esszéjüket

Az elsőt nem kell nagyon magyarázni. Egy, 54 résztvevő bevonásával végzett kutatást barokkos túlzás lenne reprezentatívnak nevezni. De igazán a második körülmény érdekes. A ChatGPT csoport tagjai nem kaptak szabad kezet abban, hogy milyen mértékben támaszkodnak az AI-ra, egy az egyben azzal kellett elkészíteniük az esszét.

Ez a felhasználási mód ugyan nem rugaszkodik el teljesen a valóságtól, de nem is törvényszerű. Nyilván vannak szép számmal, akik erre és így használnák a mesterséges intelligenciát. De van választási lehetőségünk. És pont ez a lényeg.

 

A kenyérvágó késsel is lehet őlni

 

Közhely, de minden eszközre igaz: funkciót adhatunk neki, a szándékot viszont a felhasználó adja hozzá. A mesterséges intelligencia – funkciójából fakadóan – egyaránt alkalmas lehet az emberi gondolkodás támogatására és kiváltására. A kettő közötti különbséget a felhasználói kultúra jelenti.

Itt jut szerephez a modern oktatási rendszer. Amióta világ a világ, az ember hajlamos volt a rövidtávú hasznot a hosszútávú költségek elé helyezni. Ennek semmi köze a Z vagy az alfa generációhoz. Ha útmutatás nélkül hagyjuk őket, a többség ezt a programot fogja követni. A fogyasztói társadalom, a közösségi média és a politikai elit pedig támogatni fogja őket ebben.

Hogyan inspirálhat az AI gondolkodásra?

Egy problémát felvetni anélkül, hogy megkísérelnénk megoldást adni rá, lényegében a mentális zaklatás egy formája. Úgyhogy nézzük, hogyan támogathatja a mesterséges intelligencia a gondolkodásunkat!

Ehhez először azt a, bántóan nyilvánvaló alapvetést kell tisztáznunk a diákokkal, hogy a tanulásnak és a munkának éppúgy más a célja, mint az edzésnek és a munkának. Fizetnénk valakinek az edzőteremben azért, hogy emelgesse helyettünk a súlyokat? Nem valószínű. Pedig amikor kiszervezzük a tanulást a ChatGPT-nek, éppen ezt tesszük.

Oké. Miután ezt tisztáztuk, rátérhetünk a lényegre. Kizárólag arra használni az AI-t, hogy válaszokat kapjunk tőle olyan, mintha a Google keresőjét használnánk, csak sokkal kevesebb erőfeszítést igényel. A varázslat ott kezdődik, amikor kérdéseket is várunk tőle.

Példa:

“Ezt és ezt gondolom Da Vincinek a tudományra és a művészetre gyakorolt hatásáról. Tegyél fel nekem olyan kérdéseket, amelyek segítenek rávilágítani az elképzelésem hibáira vagy hiányosságaira!”

Példa:

“Szerintem a Háború és béke végtelenül unalmas, 2025-ben teljesen felesleges elolvasni, ráadásul olyan a nyelvezete, hogy kínszenvedés átverekedni magunkat rajta. Játszd az ördög ügyvédjét és tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek arra késztetnek, hogy újragondoljam az álláspontomat!”

Példa:

“Nem értem a szerves kémiát és nem is érdekel. Tegyél fel nekem olyan kérdéseket, amelyek rávilágítanak arra, milyen előnyeim származnának abból, ha többet foglalkoznék vele és jobban érteném!”
Ez csak három egyszerű példa. A tényleges felhasználási lehetőségek számát a kreativitásunk szabályozza. A lényeg az, hogy ha nem munkáról, hanem tanulásról van szó, akkor sokkal gyümölcsözőbb az AI-ra nem asszisztensként, hanem edzőpartnerként tekinteni.

 

Eljátszottuk a jövőnket?

 

Ezt valójában senki sem tudja. 25 év az emberiség történetében csak egy pillanat. Márpedig 25 év alatt tört be az életünkbe az internet, az okostelefon, a közösségi média és a mesterséges intelligencia. Külön-külön mindegyik is elég erőteljes ahhoz, hogy megrengesse a kultúránkat. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy így, együtt fenekestül felforgatták.

De ha pont ilyet nem is, hasonlókat már éltünk át. És még mindig itt vagyunk. Ráadásul – minden problémánkkal együtt – olyan jólétben, ami korábban elképzelhetetlen volt. Hogy innen merre megyünk tovább… az rajtunk múlik