Oktatási válság: jönnek az MI tanárok?
44 000 000 - A meglévők mellett ennyi új pedagógusra lenne szüksége a világnak 2030-ig ahhoz, hogy teljesülni tudjanak az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG4). Ja, ez csak az alap- és középfokú oktatásra vonatkozik, a felsőoktatást most hagyjuk is!
Egy másik szívderítő adat: az általános iskolai pedagógusok pályaelhagyása a 2015-ös 4,6%-ról 2022-re 9%-ra növekedett. Tegye már fel a kezét az, aki látja, hogy ez a trend mitől fog a következő években lassítani!
Azaz, miközben a globális népességnövekedés miatt egyre több tanárra lesz szükség (elemi matematika - Irénke néni tanította), ezzel párhuzamosan egyre több pedagógust veszítünk. És valószínűleg az sem segít, hogy egy OECD felmérés (TALIS 2018) mindössze a pedagógusok 26%-a érzi úgy, hogy a pedagógusi hivatás megkapja azt a megbecsültséget, amit megérdemelne. Nem kell orákulumnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: ebbű baj lesz.
Oktatási válság fenyeget?
Az UNESCO szerint igen. És bár minden országban találni hurráoptimista politikusokat, akik szerint nincs itt semmi látnivaló, a valóság szimpla tagadása az esetek zömében nem a kívánt eredményt hozza.
Az oktatási válság pedig egyet jelent a civilizációnk válságával. Gondolkodó emberként nem nehéz belátni: világunk minden problémájára az oktatás jelentené a hosszútávú megoldást. Ami sajnos azt is jelenti, hogy az oktatás színvonalának csökkenésével párhuzamosan a gondjaink egyre inkább növekedési pályára állnak.
Minden, amit ma a világban látunk és azt kívánjuk, bárcsak ne látnánk, annak a következménye, hogy az oktatás nem kapja meg azt a figyelmet és törődést, amire szüksége lenne. Ez nem tegnap kezdődött. Viszont mostanra jutottunk el odáig, hogy a helyzet vészesen közelít a tarthatatlansághoz. Hacsak nem történik valami, ami radikális változást hoz.
Ahol nagy a baj, közel a segítség?
Ezen a ponton lép színre történetünk főhőse: a mesterséges intelligencia. Ami már hosszú évtizedek óta velünk van, de két és fél éve jutott el arra a szintre, hogy beszédtémává váljon és felforgassa az életünket. Beleértve az oktatást is. Mert különösen a multimodális (azaz írni-olvasni, látni, hallani és beszélni tudó) modellek megjelenésével adódik a kérdés: miért ne használhatnánk az MI-t arra, hogy enyhítsen a tanárhiányon?
Valójában használhatnánk. Már ahol a technológia hozzáférhető. A Szahara övezet oktatási problémáit valószínűleg nem fogja megoldani. De a technológiában rejlő potenciál valóban izgalmas. És éppen ez vele a probléma.
A tudásunktól függ, milyen eszközöket tudunk alkotni annak érdekében, hogy megkönnyítsük az életünket és meghódítsuk a világot. Az viszont a felelősségünktől függ, mihez kezdünk ezekkel az eszközökkel. A mesterséges intelligencia kapcsán gyakran emlegetik az atomerőmű vs. atombomba hasonlatot. Egyszerre örvendetes és aggasztó, hogy az MI-hez sokkal többen férnek hozzá, mint a maghasadáshoz.
Majd a robot megoldja!
A mesterséges intelligencia kapcsán leggyakrabban felmerülő kérdés az, hogy segíteni fogja az ember munkáját vagy helyettesíteni? Azt illetően ne legyenek kétségeink, hogy egy Elon Musk-hoz hasonló eszelősnek mi lenne a válasza erre a kérdésre. Az MI sokkal olcsóbb, nem fárad el, nem megy táppénzre, szabadságra, nem veszíti el a türelmét és (ami különösen vonzó benne) nem tömörül szakszervezetekbe. Helló, szép új világ! Techno-messiásotok elhozta Nektek a TeachGPT-t.
Istenem, de szép lenne! Csak egy bökkenő van: hogyan fognak a gyerekek az MI tanártól emberséget tanulni? Hogyan fogják érezni az empátiát, a szeretetet? Hogyan tapasztalják meg azt a fajta “érted haragszom” szigort, azokat a virtuális pofonokat, amelyekért annyian vagyunk ma hálásak egykori pedagógusainknak? Hogyan gépesítünk valamit, ami legalább annyira lelki-érzelmi, mint mentális és fizikai folyamat?
Ezekre a kérdésekre nem lehet kódsorokkal, processzorral és memóriamodulokkal felelni. Épelméjű ember nem juthat más következtetésre, mint arra, hogy egy jó pedagógus pótolhatatlan. Egy rossz talán pótolható. De az MI egyetlen valid felhasználási módja az oktatásban az lehet, hogy segíti a pedagógusok munkáját.
“Hé, ChatGPT! Főzz egy kávét!”
Arra viszont már most is kiválóan használható. Mármint nem kávéfőzésre. Hanem arra, hogy segítse a pedagógusok munkáját. A “most” pedig tényleg úgy értendő, hogy most. Egy kreatív, az újdonságokra fogékony, tanulni hajlandó tanár ezerféleképpen tudja felhasználni az MI-t arra, hogy egyszerre könnyítse meg a saját munkáját és javítsa az általa nyújtott oktatás minőségét. Néhány lehetséges felhasználási terület:
• az órákra való felkészülés, kutatás (az MI ebben tényleg zseniális, szó szerint percek alatt végzi el órák munkáját)
• prezentáció készítés (akár pár kattintással varázsol döbbenetesen jól használható preziket)
• képek, infografikák, videók készítése (mindenki hallotta, hány szónál mond többet egyetlen kép - és az MI bármilyen képet elkészít nekünk)
• interaktív tesztek készítése
• a szövegértés fejlesztése
• dolgozatok javítása
• az adminisztrációs terhek csökkentése
És ez tényleg csak kedvcsináló. Minél mélyebbre merészkedünk a nyúl üregébe, annál több lehetséges alkalmazást fedezünk majd fel. Amivel persze nem oldjuk meg a globális oktatási problémákat. De ahogy az utasszállító repülőgépek vészhelyzeti tájékoztatója is hangsúlyozza: Először mindenki a saját oxigénmaszkját tegye fel, csak utána próbáljon másoknak segíteni.
A mesterséges intelligencia fantasztikus lehetőségeket hordoz magában. Persze aggódni is van miért. De az aggódás nem része a probléma megoldásának. Az viszont, hogy a pedagógusok használni kezdik, annál inkább. Az MI nem akar nekünk rosszat. Mondjuk jót se, merthogy nem akar semmit. Az az ember feladata. Egy iraki veterán amerikai kommandós egyszer ezt mondta (nem szó szerinti idézet): a megoldás a megoldás akarásával kezdődik. Az MI saját szolgálatunkba állítása. És ha valakik, a pedagógusok különösen megérdemlik (és rá vannak szorulva), hogy szolgálja őket.